Örömmel tájékozatjuk kedves látogatóinkat, hogy elérhető a XIII. OATK cikkeit tartalmazó IOP különszám. Kiadványok
Az IOP-ba szánt angol nyelvű kéziratok feltöltésének meghosszabbított határideje: 2022. január 31. Kiadványok
2021. szeptember 27-én elhunyt Tisza Miklós professzor, az Országos Anyagtudományi Konferenciasorozat Tudományos Bizottságának tagja. 2021.oatk.hu
2021. február 12-én elhunyt Gyulai József, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Országos Anyagtudományi Konferencia Tudományos Bizottságának társelnöke.[Tovább]
Gyulai professzor úr 2001 óta vett részt a konferenciasorozat munkájában, eleinte a Tematikai Bizottság elnökeként, több alkalommal a Trans Tech Publications Ltd külön kötetként megjelent angol nyelvű konferenciakiadványok szerkesztőjeként. Rendkívüli szakmai tudásával és aktív közéleti tevékenységével is segítette rendezvényeink sikerességét.
A IX. Országos Anyagtudományi Konferencián együtt ünnepeltük 80. születésnapját, a X., jubileumi konferenciát pedig saját szerzeményű zeneműveivel és közismerten lenyűgöző stílusban előadott történeteivel tette feledhetetlenné.
Gyulai József professzor munkásságáról részletes megemlékezést olvashatunk a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.
mta.hu...
Elhunyt Bertóti Imre, konferenciasorozatunk tudományos bizottsági tagja.
www.ttk.hu...
Elérhető a XII. OATK cikkeit tartalmazó IOP különszám
2019.oatk.hu
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
A Kárpát-medencében fellelhető különböző genetikájú és kémiai összetételű vasérceket az avarok és a honfoglaló magyarok is kohósították mintegy 6-7 évszázadon át nagyon hasonló bucavaskohászati technológiával, kis bucakemencékben, kézi fújtatással. Ennek során a vas nem olvadt meg a kohóban, hanem a fúvóka előtt egy salakos vasszivacs formájában állt össze, amely így a kohósítást követő többszöri átkovácsolás után is tartalmazott salakzárványokat, és a kémiai összetételére nézve is heterogén volt.
A korabeli bucavaskohászat lágyvasat, acélt és foszforvasat állított elő, azaz a szénen és a foszforon kívül nem volt jellemző más szennyezők vagy ötvözők bekerülése a vasfázisba. A foszforvas egy olyan különleges vasötvözet volt, amelyet a mai ipar már nem használ. A vas mellett csak foszfort tartalmazott, kb. 0,3-1,5%-os mennyiségben. Ilyen nagy foszfortartalom esetén a vasanyag, bár még kovácsolható maradt, rendkívül rideg és törékeny volt szobahőmérsékleten. Mégis ezt a speciális anyagot nagy mennyiségben állították elő (pl. a foszfordús somogyi biogén gyepvasércekből az avar- és a honfoglalás kori vaskohászatban is évszázadokon át), és használták fel a korabeli európai damaszkolt pengékhez mintegy ezer éven keresztül.
A köztudatban a damaszkolt pengéknek elsősorban a különlegesen jó mechanikai tulajdonságait értékelik nagyra, holott éppen a foszforvas felhasználása miatt ez a technika csupán a díszítést szolgálta. A foszforvas ugyanis nem képes szenet felvenni, így a damaszkolás során lágyvassal vagy acéllal párosítva is megőrzi eredeti kémiai összetételét és maratás után szép, kontrasztos mintázatot mutat. Másrészt a foszforvas egy különleges tulajdonsága a rendkívül durvaszemcsés, maratást követően szabad szemmel is látható szövetszerkezet, amely szintén nagyon tetszetőssé teszi, így a foszforvasat egyszerű díszítő sávként is előszeretettel kovácsolták be egyes középkori pengékbe.
