• HÍREK

    2021. február 12-én elhunyt Gyulai József, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Országos Anyagtudományi Konferencia Tudományos Bizottságának társelnöke.[Tovább]

    Gyulai professzor úr 2001 óta vett részt a konferenciasorozat munkájában, eleinte a Tematikai Bizottság elnökeként, több alkalommal a Trans Tech Publications Ltd külön kötetként megjelent angol nyelvű konferenciakiadványok szerkesztőjeként. Rendkívüli szakmai tudásával és aktív közéleti tevékenységével is segítette rendezvényeink sikerességét.

    A IX. Országos Anyagtudományi Konferencián együtt ünnepeltük 80. születésnapját, a X., jubileumi konferenciát pedig saját szerzeményű zeneműveivel és közismerten lenyűgöző stílusban előadott történeteivel tette feledhetetlenné.

    Gyulai József professzor munkásságáról részletes megemlékezést olvashatunk a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. mta.hu...

    Elhunyt Bertóti Imre, konferenciasorozatunk tudományos bizottsági tagja.
    www.ttk.hu...

    Elérhető a XII. OATK cikkeit tartalmazó IOP különszám
    2019.oatk.hu

  • TÁMOGATÓINK

    Responsive image Responsive image Responsive image
  • HATÁRIDŐK

    2021. június 5. Szóbeli előadással történő jelentkezés 2021. június 15. Értesítés kiküldése az elfogadott előadásokról 2021. szeptember 5. Poszterrel történő jelentkezés 2021. szeptember 5. Kedvezményes regisztrációs díj befizetés 2021. szeptember 15. Kötbérmentes lemondási határidő

Thiele Ádám

A középkori vaskohászat és a damaszkolt pengék archeometallurgiája

Thiele Ádám

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

A Kárpát-medencében fellelhető különböző genetikájú és kémiai összetételű vasérceket az avarok és a honfoglaló magyarok is kohósították mintegy 6-7 évszázadon át nagyon hasonló bucavaskohászati technológiával, kis bucakemencékben, kézi fújtatással. Ennek során a vas nem olvadt meg a kohóban, hanem a fúvóka előtt egy salakos vasszivacs formájában állt össze, amely így a kohósítást követő többszöri átkovácsolás után is tartalmazott salakzárványokat, és a kémiai összetételére nézve is heterogén volt.

A korabeli bucavaskohászat lágyvasat, acélt és foszforvasat állított elő, azaz a szénen és a foszforon kívül nem volt jellemző más szennyezők vagy ötvözők bekerülése a vasfázisba. A foszforvas egy olyan különleges vasötvözet volt, amelyet a mai ipar már nem használ. A vas mellett csak foszfort tartalmazott, kb. 0,3-1,5%-os mennyiségben. Ilyen nagy foszfortartalom esetén a vasanyag, bár még kovácsolható maradt, rendkívül rideg és törékeny volt szobahőmérsékleten. Mégis ezt a speciális anyagot nagy mennyiségben állították elő (pl. a foszfordús somogyi biogén gyepvasércekből az avar- és a honfoglalás kori vaskohászatban is évszázadokon át), és használták fel a korabeli európai damaszkolt pengékhez mintegy ezer éven keresztül.

A köztudatban a damaszkolt pengéknek elsősorban a különlegesen jó mechanikai tulajdonságait értékelik nagyra, holott éppen a foszforvas felhasználása miatt ez a technika csupán a díszítést szolgálta. A foszforvas ugyanis nem képes szenet felvenni, így a damaszkolás során lágyvassal vagy acéllal párosítva is megőrzi eredeti kémiai összetételét és maratás után szép, kontrasztos mintázatot mutat. Másrészt a foszforvas egy különleges tulajdonsága a rendkívül durvaszemcsés, maratást követően szabad szemmel is látható szövetszerkezet, amely szintén nagyon tetszetőssé teszi, így a foszforvasat egyszerű díszítő sávként is előszeretettel kovácsolták be egyes középkori pengékbe.

Kiállítóink

Responsive image Responsive image Responsive image Responsive image Responsive image Responsive image Responsive image Responsive image